Szórványszolgálat festői tájon Látogatóban Tokaj és környéke evangélikusainál

Tokaj környékén már a 19. század elején sem az evangélikusok voltak többségben, mondhatni, ez a terület mindig is evangélikus szórványnak számított. 1830-ban keletkezett az a feljegyzés, amely szerint a terület csekély számú evangélikus híveinek ellátásába a református lelkipásztorok is besegíthettek – mondja a lelkész. „Abaújkéren írták alá azt az egyezményt, amelynek alapján református lelkipásztorok elláthatták a szolgálatot az evangélikus hívek között is. Ezalól csupán az esküvő volt a kivétel, azt mindig evangélikus lelkész tartotta.”

A Zempléni-hegység településein nemcsak a római katolikus, hanem a görögkatolikus hívek is meghatározó számban vannak jelen, sőt Sárospatakra gondolva eszünkbe juthat a református líceum és teológiai akadémia is. A települések evangélikus gyülekezetei azonban kis lélekszámúak.

Kisebbségben is láthatóvá válni 

„Igaz, hogy kevesen vagyunk, de így mindenki jól ismeri és számontartja a másikat – mondja Ecsedi Zoltánné Ferenczi Ágnes, a sárospataki evangélikus gyülekezet egyik tagja. – Nagyon szeretjük egymást, kortól és nemtől függetlenül kölcsönösen tegeződünk, hétköznap is tartjuk egymással a kapcsolatot. Olyanok vagyunk, mint egy összetartó család” – teszi hozzá a nyugalmazott énektanár. A tokaji gyülekezet gondnoka, Prácser Miklós hasonlóképpen kiemeli: „Mi itt összetartunk, magunkénak érezzük a gyülekezetet.”

A településeken általában meghatározó személy az ott élő kevés lutheránus. „Még ha nem is tűzi a zászlajára, hogy evangélikus – megjegyzem, itt nem szokták a híveink leplezni, hogy a lutheri elvek szerint élik meg hitüket –, aktív szerepet játszik a település életében” – tudjuk meg Gerlai Páltól.

Magvetés a fiatalok megszólítása 

Gerlai Pál Fancsalon kezdte lelkészi szolgálatát 2005-ben, majd 2009-től Miskolcon, a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnáziumban először félállású, 2012-től főállású iskolalelkészként szolgált. Arra a kérdésre, hogy miért választotta a kis gyülekezetekben való szolgálatot, így válaszol: „Iskolalelkészként négy éven keresztül öt épület között ingáztam. Jött a lehetőség, hogy elvállalhatom a tokaji lelkészi szolgálatot. Örömmel mondtam igent, vágytam rá, hogy megnyíljon előttem ez a vidék. Hét helyen tartok istentiszteletet Magyarországon, de Szlovákia területén is szolgálok. Most nagyon színes a munkám és az életem.” 

Arra a kérdésre, hogy miként lehet ekkora területen megszólítani az embereket, a lelkész így válaszol: „Borzasztó sokat kell menni! El kell indulni, és el kell érni azokat az embereket, akikről tudunk.” A lelkész beosztja a körzetét, és mindennap más területen szolgál. „Motivál, hogy mindennap egy másik részét járhatom be a szórványnak. Nagyon szép tájakon járok, és nagyon kedves emberekhez megyek. Naponta száz-százhúsz kilométert autózom. Ez az ára annak, hogy minél több embert elérjek, hogy valóban tartsam a kapcsolatot az egyes evangélikusokkal.”

Ugyanakkor az egymástól távol lévő településeken látható jelei is vannak az állandó lelkészi jelenlét hiányának: „Vannak evangélikusok, akik betelepültek. Mivel azonban nem volt elérhető állandó jelleggel evangélikus lelkészi szolgálat, így közülük idővel többen reformátusok lettek. A gyermekek már református gyülekezetben keresztelkedtek, majd konfirmáltak meg.” 

„Sajnos nemcsak Sárospatakra, hanem a környező településekre is igaz, hogy maroknyi, de összetartó közösségünk főleg nyugdíjasokból áll” – festi le a helyzetet Ecsedi Zoltánné Ferenczi Ágnes. Gerlai Pál folyamatosan törekszik az ifjabb nemzedékek megszólítására. „Korábban is volt óvodai hittan, és az utóbbi években sikerült bővíteni. Jelenleg rengeteg hittanórát tartok” – meséli. Mint mondja, nagy nehézséget jelent, hogy a tizenegy hittanóráját mind egyegy gyermeknek tartja. De nem adja fel: vallja, és több példával igazolja, hogy a gyermekek megszólításával családokat tud elérni, amelyek később a gyülekezet aktív tagjai lesznek.

Emellett Gerlai lelkész példaértékű óvodai szolgálatot is végez. Golopon nincsen istentisztelet, de van óvoda, ahol minden héten hittanórát tart. „A hittanórán az egész óvoda részt vesz. Öröm, hogy várnak, csodálatos a kisgyermekekkel együtt lenni” – mondja lelkesen. A tállyai óvodába is heti rendszerességgel jár, közel húsz gyermeknek tart foglalkozást. „Közülük kevés az evangélikus, de hiszem, hogy ez a szolgálat magvetés. A gyermekek, óvónők, szülők látják, hogy fontosak a számunkra, ennek hosszú távon gyümölcse lehet.” 

Az egyházközség lélekszámáról elmondja: az egyházfenntartók számát tekintve nem csökken. „Minden évben találok egy-egy új hittanost, általuk pedig egy új családot, amelyet sikerül becsatolni a gyülekezet életébe.”

Szlovák–magyar együttműködés 

Az egyházközség körzete nem ér véget az országhatárnál. Ám az „átjáró szolgálatot” Gerlai Pál nem Tokajban, hanem még iskolalelkészként Miskolcon kezdte. „Fabiny Tamás püspök úr felkérésére 2013-ban csatlakoztam az átjáró szolgálathoz. Iskolalelkészként a hétvégéim szabadok voltak, kéthetente vasárnaponként Tornalja, Rozsnyó és Rimaszombat környékére jártam át istentiszteleteket tartani.” E szolgálat kapcsán ismerkedett meg Lóczy Tiborral, a felvidéki misszió vezetőjével és több szlovák lelkésszel is. „A szlovák lelkészektől mindig a barátságosságot és sohasem az elutasítást éltem meg” – mondja élményeiről. Egy szlovák–magyar egyezménynek köszönhetően Gerlai Pál Ján Meňky helyi szlovák lelkésszel közösen látja el az ukrán határ közelében található Nagymihályi szórványát, a nagytárkányi leányegyházat. „Üde színfoltja ez a szolgálatomnak, nagyon szeretek odamenni. Nagyon kedvesek, segítőkészek, mélyen hívők ott az emberek.” 

A határ túloldalán is szórványevangélikusság él, és az is nehezíti a hívek életét, hogy ott a magyarság is kisebbségben van. A Szlovákián belül is kevésbé fejlettnek számító régió evangélikusságáról a lelkésztől azt is megtudjuk, hogy a közösség két lelkészt adott az egyháznak: Liszák Viktória (Viktória Lisáková) rimaszombati esperes és az Alsószeliben (Dolné Saliby) szolgáló Nagy Olivér lelkész is onnan származik.

Egyetemen, katedrán 

Gerlai Pál a miskolci evangélikus iskolában továbbra is óraadó tanár, mellette a Miskolci Ökumenikus Egyetemi Lelkészségben egyetemi lelkészként is szolgál. „Ez az egyik legjobban működő ökumenikus egyetemi lelkészség. Heti és kétheti találkozásaink vannak, különböző felekezetű lelkészek egymást segítő közösségben dolgoznak együtt.” Az egyetemisták megszólításának nehézségeiről így beszél: „Ami könnyebben megy, az a külföldi diákok megszólítása. Angol nyelvű alkalmainkra örömmel jönnek az ösztöndíjasok. Ami nehezebb, az a magyar egyetemisták megszólítása.” Az egyetemen Szikszai Szabolcs református lelkipásztorral közösen tartanak esti bibliaórákat, illetve ökumenikus keretek között szerveznek kirándulásokat is. „Ezekre az alkalmakra maroknyi csapat jön csak össze” – mondja látleletként a lelkész.

Nem adta fel azonban, hanem más utat is keresett. Együttműködést alakított ki a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karával, és katedrára állt. „Dr. Vinnai Edina intézeti tanszékvezető egyetemi docenssel együttműködve elindítottuk a társadalmi felelősségvállalás tanegységet. Ez egy érzékenyítő kurzus, amiben többek között pedagógiát és mentálhigiénét is oktatunk.” Ezáltal hetven diákot sikerült heti rendszerességgel közvetlenül elérnie. Az egyetemi oktatással kapcsolatban a lelkész kifejtette: „Nekem is jó, mert más területét használom a képességeimnek, egyúttal elérem a hallgatókat. Ugyanakkor nehézség, hogy ez nem evangelizálás.” 

Kedvesség és egy pohár bor 

A Tokaj-hegyaljai borvidéken sétálva nem mehettünk el egy megkerülhetetlen kérdés, a bor mellett sem. „Tokaj nagyon kedves lakói a szőlészek és a borászok. Ők nagyon intelligens és barátkozó emberek. Feladatuk is minél több embernek bemutatni a bort, átadni a bor szeretetét, de ennél is lényegesebb, hogy jó baráti társaság is kialakul körülöttük. Gyülekezeti tagjaink közül nem egy borász” – meséli Gerlai Pál.

Szolgálata alatt nagyon sokat tanult arról, hogy milyen a jó bor. „Ez csak egy részletkérdés, nem befolyásolja, hogy miről szól az úrvacsora, mégis, mára sokkal jobban odafigyelek arra, hogy olyan bor kerüljön az úrvacsorai kehelybe, ami jó alapanyagokból, odafigyeléssel és lelkiismeretesen készült.” A borkultúráról így vélekedik: „A mértékletes borfogyasztás tud egyfajta összekötő kapocs lenni az emberek között. Beszélgetéseket nyit meg. A tokaji bor száz évvel ezelőtt is valuta volt; mondják, hogy a Monarchia idején is ajtók nyíltak meg a hatására. Kedvességgel és egy pohár jó borral, ha nem is minden feszültséget lehet feloldani, de felesleges gátakat le lehet bontani.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2019. november 17-én.