Modern apácák: vagányak, elkötelezettek és megújulásra nyitottak
Minderről nekem fogalmam sem volt, ezért egyre csak sztereotípiák kergették egymást a fejemben, amíg meg nem érkeztem a riport helyszínére, Miskolcra. Dicsértessékkel köszöntöttem Krisztina ésPetra nővéreket, akik a Szent Ferenc Kisnővérei egyszerű, kétszintes rendházában mesélni kezdtek arról, hogyan hagyták maguk mögött a világi életet.
Petra és Krisztina nővér
Krisztina nővér Kőszegről származik, gyermekkorában nyolc évig a domonkos nővérekhez járt, így mindig természetes volt számára a szerzetesnővérek jelenléte. A nővérek szeretetét gyerekként Isten szeretetével azonosította, és megszületett benne az a gondolat, hogy ha az Isten ennyire szereti őt, akkor ő is ennyire szeretné Őt viszontszeretni. Egy féléves hivatástisztázó lelkigyakorlat után biztossá vált benne, hogy szerzetesi életformában szeretné Istennek szentelni az életét. A közösségbe lépés kezdeti időszakára így emlékszik vissza: „2014-ben költöztem be a közösségbe. Akkor Arlón kezdtem meg a jelölt időt. Határtalanul boldog voltam, mindent szívesen és lelkesen csináltam. Nem éltem meg lemondásként semmit. Mostanra már vannak nehezebb időszakok. De minden, amire azt tudnám néha mondani, hogy hiányzik, csupa olyan dolog, ami nem nélkülözhetetlen része az életemnek.” Bizonyára boldogsággal tölti el, hogy az Úr jegyese – de könnyedén megbékélt azzal, hogy sosem lehet párkapcsolata a szó civil értelmében? – kérdezem. „Pár évvel ezelőtt nagyon szerelmes lettem valakibe. Komolyan elgondolkodtam, hogy hogyan tovább, mi az én utam. Isten kegyelméből sikerült dialógusban maradnom a rendi elöljáróval ezzel kapcsolatban. Sok-sok imádság, beszélgetés, önreflexió segített a döntésben. Minden csöndben újraéledt bennem a mély vágy, amit a szerzetesi életforma iránt érzek.”
„Ha már egyszer megtapasztaltam a teljesség élményét, azt nem szeretném föladni semmilyen pillanatnyi fellángolásért. Számomra ez a hűség: visszatérni ahhoz, amire igent mondtam.”1998 karácsonyán mély hívást érzett arra, hogy Istennek szentelje az életét. Ezt követően még több évig részt vett hivatástisztázó lelkigyakorlatokon, majd pedig azon kapta magát, hogy egyre gyakrabban jár Szent Ferenc Kisnővéreinek miskolci és bükkszentkereszti rendházába. „2002 augusztusában költöztem a közösséghez, jelenleg a rend gazdasági felelőse, az általános elöljáró titkára, jelöltfelelős, a miskolci ház pénztárosa vagyok. Külső szolgálatomat szintén Miskolcon, egy hospice-házban és egy idősek otthonában végzem. A kezdeti időszak számomra nehezebb volt, mint Krisztina nővérnek: szüleim és a húgom kísértek el a bükkszentkereszti rendházba, ebéd után kikísértem a családomat a buszmegállóba. Amikor felszálltak a buszra, a húgom könnyes szemmel nézett rám az ablakon keresztül, és akkor engem is elfogott a sírás. Visszamentem a rendházba, bementem a szobába és zokogtam.”
A szerzetesnők már reggel hattól talpon vannak, a napot imádsággal kezdik, majd következik a reggeli. Napjaik gerince a közösen végzett zsolozsma és a napi egy óra személyes imádság. Közösen imádkoznak még délben, és este együtt mondják a vesperást (a zsolozsma esti imádságát), valamint a kompletóriumot (a napi zsolozsma utolsó része). A vacsorát mindig közösen költik el, a délelőttök és a délutánok a fix napirendi pontokon túl munkával telnek.
A vasárnap délutánjaikat egyénileg alakíthatják, ezt Petra nővértől tudom meg, aki ilyenkor gyakran hallgat klasszikus zenét, megnéz egy-egy jó filmet vagy színházi közvetítést, olvas vagy sportol a pincében kialakított konditeremben. Bizonyára kiülhet az arcomra a döbbenet az utóbbi elfoglaltság hallatán, ezért a nővér gyorsan hozzáteszi, hogy a sport a közösség tagjainál egyáltalán nem ritka. „A legtöbben kerékpároznak, úsznak, jómagam általános iskolásként tornáztam és atletizáltam, ezt követően kilenc évig karatéztam. Szerzetesként tanultam meg úszni. Futni csak akkor szoktam, ha késésben vagyok, nagy ritkán pedig pingpongozom.”
Kísértés és kiválasztottság
Úgy tűnik tehát, hogy legfőbb ideje felszámolni a szerzetesnőkkel kapcsolatos prekoncepciókat és sztereotípiákat. Ők is emberek, s éppolyan vagányak, viccesek, energikusak és innovációra nyitottak, mint mások. Kísértések őket is ugyanúgy érik, mint minket, csak míg mi azesetek többségében nem győzzük le, addig ők egy magasztosabb cél érdekében folyamatosan erre törekednek.
2020.02.21.